az utóbbi két napomat ellepte a fekete epe. teljesen kedvetlenségben telt, nomeg azzal, hogy megtaláljam a helyem. természetesen történtek azért jó dolgok is, erről sem feledkezünk meg. de a délelőttök mindenképpen teljes letargiában teltek. hiányzik a Dórikám. ez a helyzet. minden szünetben a sulitól nem messze sétálva tengődöm, órákon pedig sokszor alszom el mostanában. teljes érdektelenség.
tegnap jó döntést hoztam viszont azzal, hogy bementem az irdába suli után. közvetlen a szenzációs osztálytánc megbeszélésemet követően. azt hagyom is. az irodában aztán kicsit jobb kedvre derültem, pedig eleinte teljesen ugy néztem ki mint egy hómlessz, mert senki nem votl bennt, a szivárvány előtt ültem míg a Solc meg nem érkezett. aztán bementünk kicsit dumáltunk is, majd megérkezett Olivér, ahogyan ígérte. no de nem egyedül!! megismerhettem a barátnőjét végre. tündéri lány. :) elökörködtünk egy ideig, majd miután senki sem akart hazahozni, elindultam egyedül az esőben. mondjuk ez meglehetősen lehangoló volt.
viszont a mai délutánom, ill inkább estém teljesen jól telt. kicsit kiszabadultam a megszokott életemből is. hirtelen kaptam nagy magányomban egy meghívást, egy remek esti kocsikázásra, két remek emberrel, akiket méltán nevezhetek a barátomnak. valójában foggalmam sem votl, hogy hová megyünk és mit csinálunk, de teljesen jól hnagzott. Levente jött értem hétre a házunk elé, majd elmentünk a Bálintért is. kicsit várnunk kellett rá ugyan, de az sem telt rosszul. mikor megérkezett, ráparancsoltunk hogy öltözzön fel melegen, és már indultunk is meghódítani a nagy Mecseket. egészen az emlékműig mentünk, ott leparkoltuk a polszkit, és lenéztünk a városra. gyönyörű ilyenkor, akármilyen hideg is volt. lefagytak az ujjaim. de remek volt. fújt a szél, hirtelen minden gondolatot kifújt a fejemből ami nem volt odavaló. mindent. teljesen szabadnak éreztem magam. néztem a fényeket, a felhőket, a csillagokat. mindent. csak magamat nem. erre volt szükségem azthiszem. és tudtam, hogy a mellettem álló két fiú is ugyanezt csinálja. hirtelen nem éreztem magam egyedül.
mikor mindegyikünk úgy gondolta, hogy már egyáltalán nem érzi az ujjait, Lev még a városra pöccintette a csikket, és elsétáltunk vissza a kocsiig. mivel még senki sem akart hazamenni, úgy gondoltuk, hogy iszunk még egy teát valahol. persze senkinek nem votl ötlete, hogy hol tegyük ezt meg, de végülis a Kínóban kötöttünk ki. talán a legjobb hely a városban. komolyan. ittam egy vaniliás teát, közben nagyokat néztünk össze a fiúkkal. társalogtunk is egy kicsit. de sokszor inkább csak pillantásokkal mint szavakkal.
aztán már későre járt, ugyh feltápászkodtunk, és elndultunk haza. Levente hazahozott teljesen, nagyon kedves tőle. útközben álmodoztunk egy kicsit, és mindketten tudtuk, hogy jó volt ez az este. nagyon hálás vagyok érte. csendes volt, sokatmondó, és semmiképpen sem magányos.
Utolsó kommentek