tegnap végre túlestünk ezen a "megemlékezésen". hála nekünk, remekül sikerült. teljes mértékben elértük a célunkat. mindenki teljesen el volt hülve. a következő képpen zajlott..: három szakaszból állt. az elsőben egy vallatás volt ábrázolva. orosz katonák, ávósok. kérdésekkel tettek fel ezzel az eseménnyel kapcsolatban, majd mikor nem tudtak válaszolni meg is válaszolták azokat. megdöbbentő adatokat mondtak el a halottak számáról, a menekültekről, a titoktartásról mindezek után, és beszéltek a tizenhatpontról és hasonlókról is. mindezt pókerarccal. eztán átterelték a népet a következő terembe (én ott álltam), az emberek teljesen meg voltak rökönyödva mikor megláttak engem jelmezben, két hatalmas katonagyerekkel az oldalamon. szintén kiabálva köszntöttük őket, hogy üljenek le meg siessenek meg ilyesmi. megnézettünk vele egy tiz perces összevágott kisfilmet a szbadság szerelemből. természetesen a legdurvább, brutálisabb és szemléletesebb jelenetekből válogattunk. ezen is teljesen elhültek, majd alig mertek átmenni a következő terembe, nem tudták, h mi vár rájuk. oda belépve forradalmárokat találtak, és ebben a pillanatban elkezdődött a puska durrogás, tankok és miegymás hangja. majd Nagy Imre beszélt a rádióból. ezután külföldön elhangzott híreket olvastak fel, CNN, BBC, stb. utána egy Márai versrészletet hallotak és végül az osztálytársaim által énekelt himnuszt. közben pedig megnézték a kiállítást, a barikádot... meg ami még volt. szóval ennyi. teljesen jó volt. annak ellenére, hogy tizenötször láttam azt a tetves filmrészletet, és hogy majd meghalok még most is anniyra fáj a lábam. de szenzációsan sikerült. jók vagyunk.
most lefekszem aludni. ez bizonyos.
Utolsó kommentek