Arctalan valóságban

újabb remek délutánt töltöttem el az iskolában. a délelőtt teljesen jelentéktelen volt, a fagyott kólát kivéve, ami mellbehányt. délután viszont az Utak Királyával voltam. miután rámtalálta a dökirodában alvás közben. tul hamar végeztem a suliban, nem volt mit tenni. aludtam. aztán még kinnt a pingpongasztalon le is fényképezte a szenvedésemet. aztán bennt voltunk a döksziben meg itt ott. természetesen nem volt rossz kedvünk. voltam pisilni a fiúvécében. elképzelhetetlenül borzalmas élmény volt. soha többé nem teszem. csak ha megint zárva lesz a lányos. borzalom. bődület. eztán sarokgarnitúrát akartunk vásárolni a balázsbútorban. sztem friss összebútorozóknak néztek minket. aztán a petába mentünk fogast meg fémizét venni. nah. fémkazettát. miközben vártunk a kiszolgálásra sikerült megpillantanom egy ocsmány giccses műanyag madarat. később kiderült róla, hogy csengő. sajnos nem tudtam visszafolytani a feltörőt. és akkor már a Levente sem tudta. és nagyon mókás volt. aztán hazafuvarozott. házig. nagyot könnyített ezzel az életemen. bár nem lett volna feltétlen szükséges.

mindezek után a 19 házasságira anyuéknak teleragaszgattuk a lakást, a Pöcsivel meg az Öcsémmel. kicsi színes virágokat raktunk mindenhova, meg gyertyát is gyújtottunk. mindehol kis színes izék voltak. a táviányítón. a hamutálon. Apu poharán. mindenütt. nagyon örültek. még mindíg fennt van az összes.

aztán bejelent a Nóra várva váratlanül. elfelejtettem, hogy jön. de nagyon örültem. hozott borzasztó Sinkovics féle képeket. eszméletlen ocsmányak. az egyiken legalábbis száleminek néz ki. kicsit átvariáltam nagyon gyorsan. igy még vicces is. aztán megtanított, hogy indulj eel egy útoon, én meg eegy máásikon... [szeretősmosoly]