a mai napom a teljes nyugalom jegyében telt, ha kifejezhetem magam ilyen közhelyesen. fél három körül sikerült fel is ébrednem, pedig egy csomó dolgom lett volna. de nem baj. már egy órája kb ébren voltam ugyan, de muszáj volt feküdnöm még egy kicsit. olyan jól esett. aztán felkászálódtam, mikor már úgy gondoltam, hogy mostmár muszáj elmennem wcre. miután teljesen kinyílt a szemem, tájékoztattak róla, hogy megyünk mamátlátogatni, ugyh szép komótosan elmentem és letusoltam. mielőtt ez megtörtént volna még megerőltettem a hátam, ugyanis Anyukám jó szokása szerint nem húzta fel a fregolit, ami tele volt vizes ruhákkal. tonnányi vizes ruha. szóval a gerintörésem után letusoltam, majd kifestettem a csodás szempilláimat, hogy látsszon a szemem az arcomon.
mivel az autónk megint úgy gondolja, hogy nem indul, ezért majdnem busszal indultunk kovácstelepig. de! mégsem. a Nagybátyám éppen használaton kívüli zsigája a rendelkezésünkre állt a mai napon. nagyon mókás volt. teljesen élveztem. süppedős ülések, és rendkvül jól becsapható ajtó.
mamáméknál kezembe adták a jól megérdemelt mikulás csomagomat. bárnem értem, hogy erre miért van szükség. na mindegy. kis időt ott töltöttünk, beszélgettünk. ott mindíg olyan nyugis minden.
hazaérve megkérdeztem Tét, hogy ugyan már megyünk-e valahova, de erre azt a választ kaptam, hogy nem tudni, meg kell várni a Misztert. de kérdéses volt, hogy a neten valaha megtaláljuk még ma, így felhívtam. ami furcsa, mert sosem szoktam, és ettől mindíg olyan zavarban vagyok ha mégis fel kell. de ő is nagymamázott ma, ugyh csak egy esti szellő lett az egészből.
nagyon élveztem. már régen voltunk szellőzni egy rendeset. és ez pont egy olyan rendes volt. végre már. valójában bazi hideg volt, ugyh alapjában két pulcsiban indultam el, amiből kifolyólag háromszor akkorának tűnhettem mint egyébként vagyok, de kit érdekel az ilyenkor sötétben a rózsadombon. végre dumáltunk, meg nevettünk, meg gonoszkodtunk. végre beszéltem. tökjó. :)
Utolsó kommentek