tegnap végre kicsit kikapcsoltam magam. elmentem a Nevkós karaoki estre, merthogy biztos sokan lesznek, és biztos tök jó lesz. és az is volt.. :) egy boxban ültem, körülöttem folyton cserélődött a társaság, teljesen jó volt. csak ültem a kis helyemen a bubis ásványvizemmel, és élveztem, hogy büntetlenül énekelhetek teli torokból. ahhoz ugyan lusta voltam, meg talán félénk is hogy mikrofont fogjak a kezembe, de a vizem mögül szívesen daloltam. a társaság nagyon vegyes volt, szinte csak a sulinkból voltak ott, és nagy többségben az évfolyamtársaim. hihetetlen zajt és hatalmas mennyiségű sörösüveget sikerült a társaságnak csinálnia, mindenki jól érezte magát. mondjuk, sokszor éreztem, hogy nem biztos, hogy nekem való ez az egész. mikor nekiindultam hogy már azért kinyújtóztatom a tagjaimat, mindenütt miniszoknyás, mozgásban lévő fenekeket, vagy nyelveket láttam nem abban a szájban amelybe tartoztak. jobban szeretem a Kínókáfés lazulásos dolgokat azthiszem. de szükségem volt már erre. a zajra, a tömegre, az üvöltveéneklésre, a drágaásványvízre, és mindenre ami ezzel jár. mikor a társaság nagy része elment (mert ugyebár már későre járt, utolsó busz, kollégiumi kimenő,..), akkor élveztem a legjobban. csak páran maradtunk, a zene halkan szólt, mindenki fáradt elégedettséggel kortyolta az itala maradékát, és végre lehetett beszélgetni rendesen. nagyon élveztem. aztán bepattantunk egy Kedves Fiú kispolszkijába, mert volt olyan jófej, hogy felajánlja, hogy hazahoz. aztán végülis hazáig nem hozott el, csak a Nevkóig. de onnan már csak egy kőhajításnyi. a lustaságom és fáradtságom ellenére, egy Jóbarátnővel teljesen könnyen megmásztuk a haláldombot, majd pihenésképpen helyet foglaltunk egy padon közel a házunkhoz. sikerült eldumálnunk még kb háromnegyed órát, mire észbekaptunk, hogy te jó isten egy óra van, és nekem holnap iskola. ugyh gyorsan megindultunk hazafelé, észre sem vettem, és már itthon voltam. gyorsan bevettem a kanalasgyógyszert a torkomra, meg mindent amit kellett, letisztogattam fáradt tagjaimat, fogatmostam és már aludtam is.
reggel persze alig tudtam kikelni az ágyból, főleg mert miután megszólalt az idegesítő ébresztőhang a telefonomból, még visszaaludtam, és azt álmodtam, hogy már felkeltem, és éppen készülődöm, ugyh nem nagyon zavartattam magam. de sikerült felébrednem azért, és még el sem késtem. pedig pénteken mindíg elszoktam. :) az egész napom azon erőlködésemmel telt, hogy a szememet nyitva tartsam. ennek elősegítésére több szünetben is kiültem az iskola elé a hidegre, hátha felébredek. persze nem volt túl hatásos, így a másodikvilágháborús filmet végig aludtam.. úgy szégyenlem.
de megéri fáradtnak lenni egy ilyen este, és egy ilyen beszélgetés után. komolyan tök jót tett. az egész minden. meg kell köszönnöm mindenkinek aki ott volt velem, vagy csak egy kedves pillantást küldött nekem. most teljesen jól érzem magam.
*
viszont egyben tök ideges is vagyok. az én évfolyamomnak minden máshogy van. mindent elkúrnak. mindent. komolyan nem szeretek írásban káromkodni de ez már több a sokánál. mindent. a diáknapi kampányunk csütörtökön volt és nem pénteken, a pontszámításon természetesen most változtattak az érettséginél, a ballagásunk megszerdán lesz. szerdán. komolyan nem tudom melyik volt az a vadbarom akinek ez eszébe jutott. aki kispiripócsfaluról jönne be ballagásra az nem tudom szabadságot vesz ki aznapra vagy mittudomén. szenzációs. na mindegy, na mindegy. lehet, hogy ez csak engem hergel fel ennyire.
Utolsó kommentek