már régen nem írtam, de úgy gondolom, hogy mostmár télleg fogok. be is gépeltem a napomat. tessék.. :)
a mai napom a macskám két nagy szemével indult. arra ébredtem, hogy a hátamon áll és az arcomba bámul. majd egy nyekkenéssel konstatálta, hogy ébren vagyok, aztán elhúzott valahova. az az igazság, hogy előbb is eszébe juthatott volna, mert elaludtam. szokás szerint. még orvos előtt be akartam menni a suliba, a kedvenc elsősömnek egy könyvet szerettem volna kölcsönadni. igy sajna már nem értem be a szünetre. tehát útnak indultam a Munkácsyba, tüdőröntgeneztetni. kicsit túl korán érkeztem, de nembaj, igy nem kellett olyan sokat várni a dokira. befizettem a vizitdíjat és már suhantam is fel az első emeltre, ahol a tüdőszűrésre várók hosszú sorából mindenki a szemét meresztgette mikor elmentem mellettük és csak behajítottam a cetlimet. kb harminc másodperc mulva be is hívtak, öt másodperc volt a röntgen és már mentem is tovább. a világ egyik leggusztustalanabb helye a tüdőgondozó. ott ültem azért egy kicsit, mert nem megy az olyan könnyen. behívtak, de nincsen semmi baja a tüdőmnek, kicsit hülyének is nézett az orvos szerintem. de azért normál volt. kérdezgetett a gyógyszeremről és adott egy baromi hasznos tanácsot is, amivel hirtelen nem tudtam mit kezdeni. aztmondta ne tegyem a táskám a földre, mert kimegy belőle a szerencse. hát szenzációs. elmegyek egy orvoshoz aztán ennyit tud mondani.
miután túléltem ezt a hiperizgalmas vizsgálatot mégiscsak bementem a suliba, mert most meg előrébb votlam a kelleténél. megvártam mig vége lesz a hatodik órának (ami megjegyzem még úgy is unalmas volt, hogy csak kinntről hallottam), aztán fel a híres nevkómenzára Dórikával. végülis ott ragadtam, meséltem ezt azt, aztán lementünk a sportcsarnokba, hiszen ujuj, meccs van ma, de csak egy óra múlva. gyorsan eldzsasztáztam a körzetihez, és a meccs kezdetére már vissza is értem, ami furcsa, mert eddig nem nagyon votl olyan, hogy nem kellett várnom a körzetinél. odaültem a kis asztalkához a két Lány mellé, és bambultam a meccset, és közben próbáltam segiteni amiben lehetett. de persze teljesen analfabéta vagyok jegyzőkönyv vezetés, sőt kosárlabda szempontból is. ugyh nem sokat tudtam, csak próbáltam felfogni, hogy mi történik. végülis a sulink nyert, de közben borzasztó dolgoknak votlam szemtanúja. az egyik játékvezető úgy gondolta, hogy milyen vicces lesz ha az izzadságával összespriccel mindent. akárhányszor odajött az asztalhoz, tucatnyi átlátszatlan izzadságcseppet ejtett a papirokra, és mindenre ami a közelben volt. sikerült ezzel megölnie a stoppert amivel az időt mértük. körülbelül hetven liternyi verejtéket sikerült a szerencsétlen műszerre folyatni, és azt hiába próbáltuk meg eltűntetni, nem voltunk elég hatékonyak. azt vettük észre, hogy a számok nem nagyon látszanak már a kijelzőn, és nem isl ehet megállítani a stoppert. én jót mulattam, a két Lány kicsit azért kétségbeesett, mert ugyebár azt folyton kapcsolgatni kellett volna. heheh. én jót nevetgéltem ezen,közben vége lett a mecsnek, minden elismerésem a fiainknak, csúfosan elverték az ellenfél csapatot.
hazaértem után bevágtam egy pár vajas piritóst, így asztán most nagyjából elégedetten, de mindenképpen jóllakottan üldögélek itt. nagyszerű.
*
még azért egy gondolat.. azthiszem sikerült egy csomó olyan érzést kiírtanom magamból az utóbbi néhány napban, ami nem oda való volt már. a módszer vagy inkább felfogás amivel sikerült, nem túl dicséretes. de használt, vagy használ, még nem tudom a végét. szóval az a lényeg, hogy azthiszem jobban vagyok, reálisabban tudok gondolkozni, és képes vagyok nem jót gondolni valamiről, amit annak hittem. teljesen fejlődés azthiszem. remélem hogy lassan egészen megszabadulok ettől az egésztől.
és mégegy. igazságtalanságnak tartom, hogy az az ember, akiről tudom hogy megölelne ha a közelemben lenne, ezermillió kilóméterre van. az.
*
ennyire telt..:) pedig sokminden történt azért velem azalatt az idő alatt amíg nem írtam. talán ha lesz kedvem egyszer begépelem ide, legalább a diáknapokat. vagy valamit.
Utolsó kommentek