reggel többször is felébresztettek. az elsőnél nagyon utáltam a dolgot, mert valamiféle bűnügyi történetet álmodtam meg,és így teljesen lemaradtam a végéről. másodszor anyu azt kérdezte, hogy mikor megyünk cipőt nézni a ruhámhoz. sajnos kb anniyt voltam képes kinyögni, hogy hööhmhm nem tudohhm.. a következő pedg az volt mikor hazaértek a városból. azzal jöttek be az ajtón, hogy délután menjünk vissza megvenni a karácsonyi ajándékomat, egy telefont, amit kinéztem magamnak. ennek nagyon megörültem, mert ugyebár egy telefon mindíg jó. nemdebár? dehogynem. ugyh annak ellenére hogy odakinnt hatalmas hó volt (ami miatt tegnap gyalog kellett iskolába mennem, és vízes cuccban ülnöm egész nap, és ami miatt egy fehér csík lett a nadrágom szárán és tök fura volt), elindultunk a belvárosba. az árkádban majdnem rosszul lettem annyian voltak, én pedig nem nagyon birom a tömeget meg a lökdösődést meg a marhákat. de végülis odaértünk a telefonkereskedéshez. újabb lépés a felnőtté válásom felé.. az én nevemen van a telefon. ejha mi? na mindegy. miközben a srác csomagolta meg irogatott meg tudomisénmicsinált, végig azon törtem a fejem, hogy vajon meleg? vagy mi? teljesen kedves volt egyébként me semmi gond nem volt vele. de sztem meleg. :)
hazafelé önhibámon kívül sétálni kellett a haláldombra, mert most az egyszer nem nyitottam ki azt a nagy számat. simán elértük volna a buszt ha nem szállunk le egyel előbb. na mindegy is. hazafelé futkostam egyet a hóban, pedig köztudott, hogy utálom. de most jólesett. kivételesen jó kedvem volt a mai napon. aztán miután hazaértünk le is mentem gyorsan a Domival, és után a Telepiekkel is találkoztam. kár, hogy olyan bazi hideg volt. mire hazaértem nem éreztem a lábam, mert beázott a cipellőm. borzasztó.
gondolat. néha nem tudok egy két dolgot mire vélni így a világgal kapcsolatban. persze ez biztosan normális. és az emberekkel kapcsolatban is igy van ez. és persze ez is az.
Utolsó kommentek