http://repulopingvin.freeblog.hu/

az utobbi két napom teljes szürrealitásban telt. ha megkérdezi valaki, hogy miért mondom ezt, valójában nem tudom megmondani. csak úgy érzem, hogy mindenki és minden kifordult magából. nincsen semmi különösebb probléma. de mindenki megőrült. én meg nem tudok gondolkodni, pedig kellene. meg tanulnom is. de a tanárok is mindanniyan megbolondultak. mindannyian. komolyan, őrület. minden változik folyamatosan.. időpontok helysziínek. az agyam kiesik. most is valami nagyon jó zene szól itt, de cska mégjobban növeli azt az érzésemet hogy egy impresszionista festményben vagyok. ehhj. dolgoznom is kellene, ehelyett ezt írkálom. ezenkívül senkit nem érdekel semmi, akármi történik, vagy akármit csinálok. simán táncolhatnék meztelenül az utcán, és tuti anniyt mondanának hogy mi a fasz ez? kit érdekel. borzasztó.
ebben a pillanatban jöttem rá, hogy miért történik mindez. a kampányunk miatt van. lehet h csodaországba zuhantam. itt minden képtelenség, és semmi nem olyan milyen, mert minden olyan amilyen nem. és semmi nem az ami. érted?

ugyan már hazaértem két napja, de azért ez volt.

zs. az osztálykiránduláson;
 egy négyesben ült az IC-n a barátaival, sokat nevetett ott, majd kiderült hogy nincs is úgy vonat ahogyan kellene, megérkezett pestre, 300ért leadta a cuccát a pudvás csomagmegőrzőben hogy ne kelljen cipelni, sokat sétált a terrorházáig, ott nagyon megrökönyödött az egészen, majdnem sírva fakadt a vörös teremben ahol gyermekhangok sorolták a kivégzettek nevét, kijött onnan, dühöngött hogy a szervezés megint a csúcson van, eldöntötte hogy ezerötért nem megy Titanic kiállításra, elindult a szépművészeti felé, gyalog akart menni de az ofő ráparancsolt hogy inkább ne gyalogoljon ugyh metrózott, nagyon izgi volt, odaért, eldöntötte hogy nincs pénze a Hundertwasser kiállításra sem, bement, megbeszélte hogy már látta, így csak egy termet nézett meg aztán kiment kávézni két osztálytársával. a kávétól felpörgött, helyijáratozott a keletiig, elment venni magának és a Szabinának egy bazi islert, egy emlékműnél beszélgetett a terrorházáról, mikor eljötta az ideje felvette a csomagjait a pudvásból, ott a Dög megölete ami sokat jelentett, aztán sokat várt amíg kiírták a vonatot Tatabányáig, majd felszállt a vonatra és sokat nevetett a fáradtságtól, tatabányán átszállt egy másik vonatra ami nagyon koszos volt, onnan sokat sétált a szállásig, közben az egész csoporttal együtt kicist eltévedt majd rátalált az útra, megfáradtan foglalta el a szállást, de egész éjszaka ribillizett itt ott, sokat nevetett mindenkivel, az ofőjén meglepődött mikor az engedélyezte az ivászatot azzal a feltétellel hogy nem keverik és nem csinálnak balhét, és valamikor az éjszaka közepén lefeküdt, ill először csak próbált mert alig tudott felmászni hatalmas súlyával az emeletes ágyra, de sikerült.
reggel visítva ébredt hogy nem tud lemászni az ágyról, de nagyon kell pisilnie, mire beért az étterembe elfogyott kaja ezért nagyon dühös volt mindenkire de aztán hoztak még így tudott enni, ezután a diáknapi kampányon kapta fel a vizet, mert végülis nagyon sokáig tartott a megbeszélés hogy mik is leszünk, de végül az lett amire ő gondolt mert sikerült bebizonyítani hogy az jobb lesz és több mindent bele tudunk fogalni, ezután elindult nagyon husszú úton a várig, nagyon hosszú télleg, megtekintette a várat, elindult bort venni a Dorlettel de nem talált, összetalálkozott a nagyon jókkal, de még előtte vett zsákbamacskát amiben egy pici boszorkány volt, elment és egy nagyon aranyos helyen bevágott egy Mc Harapsz hamburgert (rántott sajt volt benne) meg egy kólát, nagyon finom volt és nagyon jóllakott, elindult vissza a szállásra de közben talált egy kisfiút hatalmas pingvinlufival amivel lefényképezkedett, leült a vár mögé és jóbarátok poénokat emlegetett, megint visszaindult de a fiúl lemásztak a tóba igy aztán leült egy padra és nagyon nevetett mikor a hatalmas sziklát placcsanva elejtették, azon is nevetett hogy oylan fotókat csináltunk mintha leesnének, ismét elindulva megint megállt egy szálloda stégjén és a ködben napozást imitált, onnan lemászva a sárban rohangált azt hajtogatva hogy pókmalac pókmalac, ekkor már sötétben visszaindult és ért a szállásra hol már mindenki régen bennt volt, este megvacsorázott ill akart mert ocmsány tocsogós volt a makaróni igy a Dórikának adta aki nemkapott, ezután borral koncintott amit a Dögenek adott, magányoskodott, a fiúk háza előtt ült és beszélgetett meg nézte a pincemestert, beszélgetett a Döggel, értetlenkedett, mulatott a nagy férfiak kommandózásán ahogy azok próbáltak pesti nőciket felszedni, borra vigyázott, fényképezgetett rossz géppel, rájött hogy hogyan lehet azzal normális képeket is cisnálni, büszke volt magára, végignézte ahogy a fiúk a sikertelen misszió után elmennek aludni, végighallgatta a visítást és a letolást a (megérdemelt) megalázás miatt, a fiúk szobájában vísitott a röhögéstől majd megbántódott mikor megbántották, aludni ment de nem sikerült mert az ágyszomszédja rosszul volt és hányni kellett, majd mégis elaludt.
nem túl korán ébredt, összerámolt, kiállt a ház elé, hosszan sétált az állomásra várt a fél óra késéssel érkező luxusvonatra, tatabányán benézett a helyi plázába miután átment a pisaszagú folyósón, vaksi volt, felszállt a vonatra ami a keletibe vitte, ott szomorkodott és magányoskodott egy idő után, leszállt a keletiben, a táskáját a földre dobta, elment levegőzni, visszatért és kirángatva táskáját leült arra, evett a maradék kajájából, felszállt a Misina ICre, egész úton törte a fejét hogy mi változott, néha felállt mozogni, aludt az asztalkán a kóla mögött, fényképezgetett, azt visíttta unottan h még egy óra, aludt a Szőtsdcs vállán, játszott valami idétlen játékkal egy telefonon, ráébredt hogy ez már pécs, nézte az esőt, miután valaki majdnem betörte az abalkát annyit mondott h igen ez az anyukám ez az őrült és nevetett, leszállt, megázott, hazavitette a Hánszot, és itthon megfáradtan kiborult. ezért meg azért is.

hát ez történt vele. mind.